„Az első ember, aki a tükröt kitalálta, hosszában állította fel annál az egyszerű oknál fogva, hogy tetőtől talpig akarta magát látni a tükörben. Az effajta tükör jó és szép, mert hasznos, és nem is akar más lenni. Szükségből találták ki, s minden, amit belső szükség hoz létre, jó és helyénvaló.

Aztán jöttek mások, s azt mondták: eddig függőlegesen álltak a tükrök – nem firtatva miért. Rájöttek, hogy a tükrök vízszintesen is elhelyezhetők, de persze nem kerestek tettükre magyarázatot. Csak az újszerűség kedvéért cselekedtek, az vonzotta őket, de hát semmi sem szép az újdonságért.

Korunkban sok művész hajszolja az újdonságot, benne látja saját értékét és igazolását. De tévednek – az újdonság aligha fontos. Csak az számít, hogy a lényeget ragadjuk meg és azt tegyük jobbá.”

(Henri de Toulouse-Lautrec)